Józsi és Sanyi focimeccsre mentek.Egy üveg pálinkát is vittek magukkal és megbeszélték,hogy amikor gól esik a meccsen,lehajtanak egy kupicával.A meccs befejeződött.A végeredmény 0:0.Nagy csend után Sanyi leverten megszólalt:Te Józsi,legközelebb menjünk inkább kosárlabda meccsre.
-Tetszik az új szobalány,Móricka?
-Ki nem állhatom.Legszívesebben belemarkolnék a hajába,és a nyakába harapnék,ahogyan apukám szokta.
A rendőrségre kerül egy igen nagy értékben elkövetett lopás gyanújával egy arab. A hadnagy személyesen akarja levezetni a nyomozást, mivel igen nagy értékről van szó, de nem tud arabul. Hívnak tehát egy tolmácsot.
Vallatáskor a következő párbeszéd zajlik:
Hadnagy: - Kérdezze meg tőle, hova rejtette a pénzt!
Tolmács: - Azt kérdezik, hova rejtette a pénzt?
Vádlott: - Nem tudok semmiféle pénzről.
Tolmács: - Azt mondja, nem fogja megmondani.
Hadnagy: - Mondja meg neki, hogy különben kivégezzük!
Tolmács: - Azt mondja, hogy ki fogják végezni.
Vádlott: - Akkor inkább elmondom: a Mindszenti Templom melletti temetőben, a bal oldali első sírkő alá rejtettem.
Tolmács: - Azt mondja, inkább meghal...
Az iskolában a tanítónő a gyerekeket a Nemzeti Dalból felelteti, rajzos felelet formájában:
Első Zolika.
Zolika kimegy a táblához, és felrajzol egy patakot, egy hidat, és a patakban mosakodó embereket.
Ezt írja alá: "Mit ránk kentek a századok, lemossuk a gyalázatot!"
- Rendben van Ádámka, ötös.
A második Pistike.
Ő is kimegy, és felrajzol sok dombot, és sírt.
Ezt írja alá:
"Hol sírjaink domborulnak, unokáink leborulnak."
- Rendben, ötös.
Kimegy Móriczka is, és felrajzolja Rákosi elvtárs képét.
A tanárnő döbbent hangon megszólal:
- Na, de Móriczka, mit keres Rákosi evtárs a táblán?
- Ő a sehonnai bitang ember!
Mórickának mondja a biosztanár:
- Mondj egy költöző madarat!
- Fecske.
- Most egy nem költözőt!
- Döglött fecske.
- Gyerekek, mindenki mondjon neveket, hogy a szüleitek hogy szólítják egymást otthon.
Pistike jelentkezik:
- Tanító néni kérem, az én anyukám azt szokta mondani a apukámnak, hogy drágám.
- Nagyon jó, Pistike, kapsz egy piros pontot.
Józsika is jelentkezik:
- Tanító néni kérem, az én apukám azt szokta mondani az anyukámnak, hogy édesem.
- Nagyon jó, Józsika, kapsz egy piros pontot.
Móricka is jelentkezik:
- Tantó néni kérem, gyümölcsnév lehet?
- Hát persze, Móricka.
- Hát csak mert apukám mindig azt mondja anyukámra, hogy "te ringló!"
Zolika az óvó nénihez:
-Segítesz felhúzni a csizmámat?
-Persze Zolika,ülj el!
Az óvó néni próbálja felhúzni a gyerekre a csizmát,de sehogy sem megy.Végül nagy nehezen ráerőszakolja.
-Óvó néni!Ez a csizma fordítva van rajtam!
Óvó néni lerángatja,kezdi az egészet előről.Valahogy csak sikerül újra.
-Ovó néni!Ez a csizma nem az enyém!
Ovó néni már nagyon ideges,lerántja a csizmát a gyerek lábáról.
-Akkor melyikbe jöttél reggel?
-Hát ebben!
-De akkor miért nem a tiéd?
-Mert a bátyámé,csak ő kinőtte!
Ovó néni visszahúzza újból a csizmát.
-Zolika,hol a kesztyűd meg a sapkád?
-A csizmámban!
A tanítónő magyaráz az iskolában:
-A számjegyeink az araboktól vannak,a naptárunk Gergely pápától,a porcelán a kínaiaktól...
-Ki tud még más példákat mondani?
Pistike jelentkezik:
-A porszívónk a Retekéktől van,a hajszárítónk a Szederéktől,pénzünk az OTP-től,a kisöcsém pedig az albérlőnktől...
A tanítónéni előadást tart az ember származásáról:
- Gyerekek, minden ember Ádámtól és Évától származik...
Közbevág Móricka:
- De tanítónéni, nekem a papám azt mondta, hogy az ember a majomtól származik!
- De Móricka! Én most nem rólatok beszéltem!
A kisfiú mondja a mamájának:
- Mama, az iskolában azzal csúfolnak, hogy túl nagyok a fogaim.
Erre a mama:
- Jól van, csak ne beszélj annyit, mert elkoptatod a parkettát!
Két cigány megy az úton. Szembe jön velük a pap. A papnak el van törve a keze, a lába. Kérdi tőle az egyik cigány:
- Hát Plébános Úr, mi történt magával?
- Tudjátok gyermekeim, tegnap este elcsúsztam és beleestem a kádba.
Jól van, megy tovább a két cigány. Megszólal az egyik:
- Hé, te! Mi az a kád?
Mire a másik:
- Honnan tudjam, nem járok én templomba!
A tanár nincs megelégedve az elsősök szellemi színvonalával, ezért gúnyosan így szól hozzájuk:
- Kérem, aki idiótának érzi magát, az álljon fel!
Nagy csend, mindenki ülve marad. Egyszer csak egy fiatalember óvatosan feláll.
- Nos, maga úgy gondolja, hogy rászolgált az idióta elnevezésre? - kérdi a tanár gúnyosan.
- Az igazat megvallva nem, de nem bírtam nézni, hogy a tanár úr egyedül álldogál.